A tücsök meg a hangyák leporelló mesekönyv

A tücsök meg a hangyák leporelló mesekönyv

Mladé letá kiadó

1986

Eredeti ára: 35.- Ft

A tücsök meg a hangyák leporelló mesekönyv

Felhő nem jár fenn az égen,

nyár van, vidám, forró nyár.

Harangvirág tárt kelyhében

friss harmatcsepp csillan kéken,

Künn a réten áll a bál.

Tarkaruhás virágsereg

illeg-billeg, mosolyog,

bogár zümmög, béka brekeg

még a pohos méh is nevet,

táncolnak a szúnyogok.

Erdő szélén várkastély áll,

púposhátú barna domb.

Szerény tanya, képe sivár,

nem lakik itt kevély király,

rőzse lepi, sárga lomb.

Belsejében éléskamrák,

tágas termek, kis szobák.

A lakói dolgos hangyák,

amit lelnek, félrerakják:

epret, gombát, áfonyát.

A tücsök meg a hangyák leporelló mesekönyv

Künn a réten zeng a nóta,

kering a tánc szüntelen.

Hegedű hí dáridóba,

hajnal óta tart a móka,

minden perc új dalt terem.

Szól a tücsök muzsikája,

alig kél a napvilág,

lassút húz, majd frisset rája,

lepke járja, méh a párja,

míg kigyúl a mécsvirág.

Körbe-körbe, karikába

ropja, aki arra jár,

potrohát a légy riszálja,

szárnyát rázza mórikálva,

napszállatig tart a bál.

Csak a szorgos hangyanépség

cipekedik, meg nem áll.

Hogy az utat el ne vétsék,

irányát a fába vésték,

üres kamra magra vár.

A tücsök meg a hangyák leporelló mesekönyv

"Ha hó lepi be a várunk,

s ránk köszönt a jeges tél,

nem kopik fel majd az állunk,

mi ugyan nem muzsikálunk,

ki csak táncol, meg nem él!"

Tücsök koma nagyot nevet:

"Hol van még a tél, a hó?

Én a nyárról énekelek,

melegek a játszi szelek,

s mézet iszom, hóhahó!"

A vonóját kézbe kapja,

s szól a nóta, száll a dal.

Nem hallgatja a sok hangya,

a munkáját el nem hagyja

sem öreg, sem fiatal.

Ha baj esik hébe-korba,

a beteget saroglyán

ketten viszik be a bolyba.

A,i csorba, szépen sorba

összeforr majd szaporán.

A tücsök meg a hangyák leporelló mesekönyv

Megpihen a dolgos hangya,

ha leszáll a barna est,

a nótáját elhúzatja,

dalolgatja, dúdolgatja,

mulatni most egy se rest.

Cifrázza a tücsök-banda,

vidám nóta hangja száll.

Csillagát az ég hullatja,

hűs szél támad virradatra,

búcsúzik a csalfa nyár.

Még serényebb most a hangya,

mind talpon van, nem henyél,

megtelik az éléskamra.

Mezőn rakva száz kalangya,

ebből lesz az új kenyér.

Megfakul az üde levél,

itt van az ősz, sír a szél.

A tücsök még egyre zenél,

vígan henyél, szava kevély:

"Úgyse lesz már soha tél!!

A tücsök meg a hangyák leporelló mesekönyv

Elhervad az őszirózsa,

lombja vesztén bús a tölgy,

kora reggel, virradóra

kemény páncél fagy a tóra,

dértől fehér már a völgy.

Nótás tücsök, mi lesz veled,

magad vagy az ég alatt,

hová hajtod árva fejed?

"Meleg helyet kinél lelek?

Hol kerül egy jó falat?"

"Ahol nyáron virág kéklett,

ma csak hó van, durva jég.

Nem jár kinn egy árva lélek,

vad szél huhog, fázom, félek,

s otthon üres a fazék."

Meg is fagyna szegény pára,

pereg rá a hópehely,

de egy hangya arra járva

megtalálja s megsajnálja:

"Jut neki a bolyban hely!"

A tücsök meg a hangyák leporelló mesekönyv

Magához tér tücsök koma,

nem fázik már, nem vacog:

az asztalon dús lakoma,

ízes bogyó, rőt áfonya -

"Álmodom tán? Hol vagyok?"

Teli tálat hoz egy hangya,

az asztalra leteszi,

a másik meg kínálgatja,

ami jót csak rejt a kamra

elérakja, eteti.

"Egész nyáron csak zenéltem,

bántam is én. mi lesz télen..."

Tücsök arcán szégyen ég.

De a hangyák vigasztalják,

cirógatják, biztatgatják:

"Adósaid vagyunk rég.

A te nótád nekünk is szólt!

Gyantázd meg hát a vonót

s idézd fel a régi nyárt!"

Tücsök magát nem kérette,

hegedűjét elővette,

megpengette, le sem tette

s egész télen muzsikált.

A tücsök meg a hangyák leporelló mesekönyv

Írta: J. Z. Novák

Rajzolta: V. Kubasta

Fordította: Tóth Tibor

www.retrojatekmuzeum.hu

retro leporelló mesekönyv

retro mesekönyv